Mace Windu Lightsaber -->

2014. november 25., kedd

Prológus

Harry Styles
A harmadik óráról is kicsengettek, így már csak négy óra volt hátra a napból és ebből egy apámmal lesz, mivel töri tanár és egyben a suli igazgatója is. Nekem emiatt minden meg van engedve és ezért én a menők közé is tartozom. Ekkor jött be az ofink vagyis apu és a helyünkre parancsolt minket. Egy alacsony, vékony, barna hajú és kék szemű srác állt mellette.
-Ő itt az új osztálytársatok, Louis Tomlinson.-mondta apu, mire a srác mosolyogva intett nekünk egyet. Minden lány sugdolózni kezdett és én is a legjobb haverommal Liammel.
-Harry, nem ajánlom...-suttogta Liam.
-De egész aranyos.-suttogtam mosolyogva. Ekkor fejbe vágott Liam. Egyébként, tudni illik rólam, hogy meleg vagyok és mindenki tudja rólam. Nem tagadtam amióta rájöttem és ezt apu nagyon könnyen el is fogadta. Az osztály nem is mond rá semmit, mivel ugyebár az igazgató fia vagyok.
-Louis szeretnél magadról mondani valamit?-kérdezte apu mosolyogva.
-Nem köszönöm.-tette fel védekezőn maga elé a kezét, de még mindig mosolygott.
-Akkor foglalj helyett Harry és Zayn között.-mutatott a köztünk lévő üres padra apu. A srác csak aprót bólintott és leült. Zayn és én egy emberkén fordultunk felé.
-Szia én...-mondtuk egyszerre, majd egymást szúrós tekintettel illettünk.
-Harry vagyok.-fejeztem be mosolyogva.
-Én pedig Zayn.-mondta Malik is mosolyogva.
-Nagyon örvendek.-mondta mosolyogva Louis, amitől csak még jobban tetszeni kezdett. Amúgy nem jövök ki valami jól Zayn-nel, mivel midig ugyanaz jön be nekünk, meg két alfa hím nem fér meg egy helyen. Mikor kicsengetettek a lányok megindultak Louis felé, de én hirtelen odaléptem a sráchoz és ők gyorsan megálltak.
-Szóval, miért jöttél át a sulinkba?-kérdeztem megvillantva a csábító mosolyomat.
-Bocsi, de erről nem szeretnék beszélni.-hajtotta le a fejét Louis, mire én kérdőn néztem Liamre. Ez egy teljesen egyszerű kérdés és nem szeretne róla beszélni? Talán így akar lerázni?-De megköszönném, ha körbevezetnél.-emelte fel a fejét és újra mosolygott.
-Nagyo...-kezdtem bele a mondatomba, de Malik arrébb lökött.
-Majd én megmutatom.-mondta mosolyogva, mire a srác aprót bólintott. Na, nem baj... a matek tanár majd megoldja nekem a dolgokat. Jóba vagyok vele és úgyis tartozik nekem, mivel a lánya beteg volt és átakarta élni a szerelmet, én segítettem ebben neki. Arra lettem figyelmes, hogy Malik megfogja a srác derekát még mielőtt kimentek volna az osztályból, magához húzta és megcsókolta. Louis csak állt egy helyben megdermedve és mozdulni sem tudott, de ahogy láttam nem kapott bejutást Malik, így elkezdte szorítani a csípőjét, de még így sem hagyta magát. Az egész osztály őket nézte és hirtelen lendült meg Louis keze, majd csattant Malik arcán. Mindenki őket nézte és hirtelen sírni kezdett Louis, majd elrohant. Liam és Niall automatikusan szaladtak utána, gondolkozás nélkül. Niall Malik legjobb haverja, míg Liam az enyém. Én szokás szerint Malikot térítettem magához. Nem tagadhatom, hogy régebben jóban voltunk. Oviban és általánosban négyen szétválaszthatatlanok voltunk, de összevesztünk egy srácon, itt gimiben.-Ezt nem értem...
-Nyugi és kérj majd tőle bocsánatot.-mondtam fapofával, majd a helyünkre sétáltunk és leültünk.-Nagyot ütött?
-Dehogy is...-mosolygott Malik.-Csak meglepődtem...

Louis Tomlinson
Ez a csók a régi időket idézte fel, ami miatt ide kellett jönnöm, de még itt sem szabadulok. Nem tudtam máshogy megszabadulni a sráctól, így felpofoztam, de sírva jöttem ki. Amikor a vécébe értem csak lecsúsztam a falon és zokogtam. Nemsokkal utánam két srác rontott be és leguggoltak hozzám.
-Jól vagy?-kérdezte a szöszi.-Egyébként Niall vagyok, ő meg Liam.
Aprót bólintottam, majd törölgetni kezdtem a könnyeimet, de egyre jobban csak folytak azok.
-Nyugodj meg...-simogatta meg a karom Liam, de csak összerezdültem tőle, majd szédülni kezdtem.-Mi a baj?
-Szédülök egy kicsit...-mondtam, majd feltápászkodtam és megtámaszkodtam a csapon. Tudom, hülyeség felállni, ha amúgy is szédülök, de tudom, hogy csak meg kell mosnom az arcom és jobb lesz. Így is tettem és ekkor megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és nagyi képe villogott ott. Felvettem és próbáltam összeszedni magam.-Szia nagyi.
-Szia kincsem, minden rendben?-kérdezte és hallottam a hangján, hogy van valami.
-Igen velem minden rendben, de mi a baj veled?-kérdeztem, mire nagyi csak nagyot sóhajtott.
-Szerintem előbb ülj le...-mondta nagyi, mire úgy is tettem.
-Leültem, mondd nagyi.-mondtam.
-A szüleid meghaltak...-mondta nagyi, mire szaporábban kezdtem venni a levegőt és kiesett a telefon a kezemből. Ismét zokogni kezdtem, mire Liam felvette a földről a telefonom és beleszólt. Gondolom neki is elmondta nagyi, mivel sajnálkozó pillantást vetett felém, majd miután lerakta felrángatott a földről.
-A nagyid mondta, hogy most maradj a suliban, hisz fontos a tanulás.-mondta Liam, majd visszatértünk az osztályba, ahol Zayn sietett hozzám mikor meglátott.
-Sajnálom.-hajtotta le fejét. Én csak aprót bólintottam és mosolyt kényszerítettem az arcomra.
-Semmi gond.-mondtam, majd a telefonomat visszavéve Liamtől leültem a helyemre. A többi óra szüneteiben mosolyogva beszélgettem tovább mindenkivel, csak Liam, Harry, Zayn és Niall maradt távol tőlem. Amint vége lett az óráknak mosolyogva elköszöntem mindenkitől és a szekrényemhez siettem ahol átpakoltam, majd rohantam is haza. Otthon amint beléptem az ajtón nagyi  szorított magához és mindkettőnkből kitört a sírás. Egészen estig sírtam és enni sem, inni sem bírtam semmit. Amit megettem vagy ittam rögtön kihánytam és nagyi ezért nem is erőltette. Este felé bekapcsoltam a gépet, hogy szóljak anyu és apu barátainak a dologról. Amikor beléptem Facebookba 54 ismerősnek jelölésem volt és mindet vissza is igazoltam, majd megírtam az embereknek a dolgot körüzenetben. Épp léptem volna ki mikor egy csoportbeszélgetés nyílt meg. A tagok Liam, Harry, Zayn és Niall voltak, meg én. Ja és az osztálycsoportba is bevettek.
Liam: Louis jól vagy?
Én: Hogyne, remekül... :D
Niall: Muszáj hazudnod?
Én: Nem hazudok...
Zayn: Mind tudunk róla.
Én: Nem tudom miről beszéltek...
Harry: A szüleid haláláról...
Én: Összetévesztetek valakivel, mert ők még élnek.
Liam: A nagymamád nem ezt mondta...
Én: Nagyi csak viccelt, elég érdekes humora van!
Niall: Hogyne, persze... 
Harry: Tudod, hogy ezt mikor hisszük mi el...
Én: Most, mert igaz.
Liam: Nem tudsz átverni minket.
Én: Most mennem kell...
Zayn: Holnap ugye jössz suliba?
Én: Miért ne mennék? :D
Harry: Akkor holnap még ezt megbeszéljük! Jó éjt és egyél valamit, mert ha jól sejtem semmit nem ettél.
Én: Tévedsz, ettem. Jó éjt!
Ekkor kiléptem és kikapcsoltam a laptopom, majd elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni.